Si vis pacem, para bellum!

Habár felül a gálya,s alul a víznek árja,azért a VÍZ az úr!

"...Legyen végre világos mindenki előtt, hogy ha a nép rendje egyszer felborul, azt nem lehet visszaállítani sem a halálosztó fegyverek erejével, sem a polgárokra alkalmazott erőszakkal, mert az ö legbelsőbb érzéseiket nem lehet elfojtani, sem pedig csalárd elméletekkel, amelyek megrontják a lelket, megsértik az Egyház, a polgári és a keresztény lelkiismeret törvényeit. Az igazi szabadság iránti sóvárgást sohasem lehet külső erőszakkal elfojtani..."


„Minden ország talpköve, támasza a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől és rabigába görnyed.”

Berzsenyi Dániel
******
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.”

Széchenyi István
******

Tiborc panasza

'.. Ő csorda számra tartja gyűlevész szolgáit, éppenséggel mintha minden hajszála egy őrzőt kívánna; sok meránit, olykor azt hinné az ember, hogy tán akasztani viszik, úgy körül van véve a léhűtőktől; s mi egy rossz csőszt alig tudunk heten fogadni. Ő táncmulatságokat ád szűntelen, úgy, mintha mindég vagy lakadalma, vagy keresztelője volna: és nekünk szivünk dobog, ha egy csaplárlegény az utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy a tartozás mindjárt eszünkbe jut. A jó merániak legszebb lovon ficánkolódnak, - tegnap egy kesely, ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk feleség s porontyainkat kell befogni, ha veszni éhen nem kívánkozunk. Ők játszanak, zabálnak szűntelen, úgy, mintha mindenik tagocska bennek egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk kéményeinkről elpusztúlnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is. Szép földeinkből vadászni berket csinálnak, ahová nekünk belépni sem szabad; s ha egy beteg feleség, vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván, lesujtunk egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek; és aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített…'

Katona József
 
'..Habár felül a gálya,s alul a víznek árja,azért a VÍZ az úr!..'
Petőfi Sándor

******

'.. S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költö hasztalan vonit...'

József attila

******
'A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással, az ítélőképességet tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és minél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát.'

Weöres Sándor
******
'..Ha a bölcs és becsületes polgárok lemondanak arról, hogy saját maguk irányítsák a polisz életét, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni rajtuk!… '
******

'..Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?..'

Tompa Mihály

******

'Legyetek türelemmel hazám fiai. Akik jogaitokat elvették, nem járnak az igazság útján, de mi azon járunk. Erről az útról nem szabad letérnünk. Se csábító ígéret, se fenyegetés, se erőszak ne tántorítson el bennünket.'

Deák Ferenc
******

'..Legyen végre világos mindenki előtt, hogy ha a nép rendje egyszer felborul, azt nem lehet visszaállítani sem a halálosztó fegyverek erejével, sem a polgárokra alkalmazott erőszakkal, mert az ö legbelsőbb érzéseiket nem lehet elfojtani, sem pedig csalárd elméletekkel, amelyek megrontják a lelket, megsértik az Egyház, a polgári és a keresztény lelkiismeret törvényeit. Az igazi szabadság iránti sóvárgást sohasem lehet külső erőszakkal elfojtani...'

XXII. Pius pápa 1956 október 28.
******
„Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. .”
Lukács ev. 8,16-17

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Vérgyász

Vérgyász
 
Nyirkos dombok hátán szél sóhajt,
eső se mossa le az avar elmúlás szagát,
patakvér-ereinkbe nappalok, éjszakák
hordaléka ötven évnyi titkos óhaj,
a régi mámor mára szétázott plakát
a flaszteren, mégis ott él a zsigerekben
hús alatt, nyirok-hideg tenyerekben,
félrevert tik-takja szívekbe rebben,
verítéken is átpárállik,
pórusok rosta likain, mint a só,
s együtt nő körmöddel a halálig.
Kígyónyelv alól tekergő sanda szó,
miazmás Káin-leheletű kút,
megítélt vént, kiskorút,
pontos bűnlajstromba vétettek
szabadult szellemek, csodajáró hőstettek.
Az időtlenné sűrűsödő révület  
mégis megtörtént, igen,
s az őszbe csavart, lyukas selyem
immár kiterítve előtted, nézheted,
de megéleszti-e hűlt hiten
kelt kovász komiszkenyerünket?
Merünk-e eggyé forrni, merünk-e
összenézni mint rég, face to face,
vagy csak csökönyös közöny és a félsz
jégverés hidege retten
félrekapott tekintetekben?
Tudunk e még élni-halni holmi elvekért,
rést ütni dohos pincéken, tűzfalakon,
hogy lélegezzen a lélek, lelkesen, szabadon,
és megtörténjen végre, mi annyiszor elvetélt:
világra gyötörni az oxigénhiányos magzatot,
de kései feltámadásunk lemossa-e ártatlanok
avarba fúlt emlékéről a vért?
 
Mire e ribillió, hagyd el,
más idők járnak már,
ennyi hazával házaló kalmár
közt mit kezdenél ma ásatag hevülettel?
Ágálva megúszta bár
megannyi álforradalmár,
megélhetési börtönviselt,
és most újra lázad,
szemében csillog a csel,
ajkán sértett, törleszkedő alázat.
Csak az igazak csendesedtek el,
kiknek tisztasága őrtorony-fény,
kik mertek szembeszállni az önkény
lánctalpasaival; a hősi halál mátkái,
jegyesei fölött az önként
vállalt mártírság láthatatlan rovátkái
derengenek, s e földbe vésett
jelek, nem karcolják meg mégse
tömegsír-tapostatók képét.
Itt tolonganak a közbékét
bégető utódok, túlélők,
s a molotov-koktélt dobni félő,
rongyos életükért semmit se cserélők.
Még azok adják-veszik itt a bankot,
kik elprivatizálnák a gyászharangot
kopjafástul, ők a rothasztva békítők,
fehérhez dupla adag kékítőt
keverve, éleznek sarlót, csillagot.
És mi csak várjuk, várjuk kiszabott
térfelünkön a megváltó félidőt,
hogy kifújhassuk végre magunkból
ezt a torokszorító, fáradtsággal vegyes undort.
Ha már halni nem tudsz, itt élned
kell, ha beledöglesz is, vagy húzz el,
mert hazug ez a játék, és félő, a lúzer
te vagy, kit idő előtt lecserélnek.
 
Nekünk rendelt porok
alatt rezgő patikamérleg,
perget lassan ölő mérget,
sorsfordító korok
lejárt váltóin kushadni dögrováson,
hullatni ritka, keserű írmagunk,
és maradni mindétig egymagunk.
Márai mennyei angyalát a Karácsony
szentsége se hozza már le, ha cinkos
pillantásban az áldozattal parolázó gyilkos
összefér; és billegő asztalunk körül
kihunyt láng gyertyacsonkra hűl,
míg kényszeresen vigyorgó képet vágunk
hogy véreink majd szégyenünkkel
terhes félszáz év múlva, hitványságunk
új undokoknak, mint tagadják el.
 
                                        M.J. 2006. szeptember
 

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.